Interjú:

- Túl vagytok egy több hónapos versenyen, ami meglehetősen felforgatta a mindennapjaitokat.

A folyamatos megmérettetés alatt nyitott könyvvé vált az életetek a közönség számára, nem lehettek most túl könnyű helyzetben Caramellel, hisz egy kapcsolat kezdete amúgy is nagyon törékeny, pláne ha egy ország kíséri figyelemmel.

Bartók Eszter: Ez tényleg így van, főképp azért, mert mi magunk is nagyon érzékeny, törékeny emberek vagyunk és mindössze két napja világosak előttünk azok az érzések, amik idáig bennünk kavarogtak.

- A sajtó azt rebesgeti, ennél jóval korábban kezdődött kettőtök vonzalma.

Bartók Eszter: Amikor beköltöztünk a Megasztár-házba, szinte az első pillanatban feltűnt, hogy emberként mennyire hasonlítunk egymásra. Rengeteg közös vonásunk van, és ezt a többiek is szóvá tették. Aztán amikor kiestem, akkor egy nagyon furcsa, meghatározhatatlan érzést éreztem. Azt hiszem akkor vált nyilvánvalóvá számomra is a dolog.

- Nem voltál egyedül, amikor nekivágtál a versenynek, mint ahogyan Caramel sem.

Bartók Eszter: Így van és épp azért, hogy a találgatásokat, a pletykákat elkerüljük, úgy döntöttünk, őszintén és tisztességesen lezárjuk a kapcsolatainkat. Azt hiszem az érzelmeinkhez és az egész eddigi életünkhöz ez volt az egyetlen méltó megoldás. Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyű volt a szakítás, nagyon megviselt engem is, hisz én az előző kapcsolatomban is az Embert kerestem, és most egy Embert hagytam el. Caramellel egyébként mind a ketten arra törekszünk, hogy se azt ne bántsuk meg akitől jöttünk, se azt, aki felé tartunk.

- Mit gondolsz, ezzel a nyílt és tiszta hozzáállással meg tudjátok óvni a szerelmeteket?

Bartók Eszter: Nem tudom, mit tehetnénk ennél többet. Nagy szerencsém van, hogy olyan családba érkeztem, ahol mindenben mellettem állnak. Napjában többször is vannak nehéz pillanataim, az anyukámat óránként hívom, hogy mi történt velem. Próbálok tisztességes maradni, tényleg nem tudom, mit tehetnék többet.

- Gondolom, azért vannak boldog óráitok is…

Bartók Eszter: Persze, de semmit nem tervezünk előre. Az aktuális boldogságot éljük meg percről-percre. Nem tervezünk, nem gondolkodunk azon, mi lesz egy év múlva. Megpróbáljuk minél intenzívebben megélni azokat az érzelmeket, amikért úgy gondoljuk, érdemes küzdeni...