1980-ban láttam meg a napvilágot a mezőtúri kórház Szülészeti osztályán. Amikor megjöttem a doktor bácsi rögtön el is nevezett "Minimókusnak", hiszen 2 kg 30dkg volt a súlyom és csupán csak 51cm a hosszam. Állandóan lecsúsztam a pólya aljába, úgy kellett megkeresni, hogy hová tűntem. Hatalmas volt az öröm! Mindenki imádott! Csendes, nyugis baba voltam, igaz éjszakánként rendszeresen felkeltem táncolni egy kicsit. Mezőtúron egy gyönyörű kertes házban nevelkedtem. Hosszú, régi vályogház két házrésszel, alsóépülettel, csodálatos kerttel, tele virágokkal. A hátsó kertben hosszú szőlőtőkék, malac, tyúk, liba, pulyka, kutya, macska. A Mamával és a Papával laktunk, Ők az Apukám szülei voltak.
8 évesen elköltöztünk, újonnan épített házunkba, ahol kezdetben teljesen elveszettnek éreztem magam, hiszen azt hittem, hogy mindent elveszítettem, ami kedves volt számomra, mert el kellett hagynom szülőházamat. 2 év múlva megszületett az Öcsém, akit már nagyon vártam. Így újra megtelt a lakás élettel, gyönyörű éveket töltöttünk el együtt, most már négyen. Biztosan a 10 év korkülönbség is sokat számít abban, hogy nagyon jó testvérek voltunk és vagyunk a mai napig. Sohasem veszekedtünk, kiabáltunk, vagy vitáztunk volna, nagyon ragaszkodunk egymáshoz, el sem tudnám képzelni az életem nélküle.
Szüleim mindig is támogattak zenei pályámon, de sohasem szóltak bele az életembe. Inkább csak tanácsokkal láttak el, véleményt formáltak és hagyták, hogy magam tapasztaljam meg az élettel járó nehézségeket, egyedül tanuljam meg kezelni az élethelyzeteket. Viszonylag hamar, 14 évesen elszakadtam tőlük, kollégista lettem, majd 2 év múlva összeköltöztem az akkori barátommal. Ettől kezdve teljesen önállóan éltem az életem, alakítottam sorsomat, Ők pedig a háttérből segítettek.
Szeretek álmodozni, de ugyan ki nem szeret? Mégis tudom honnan jöttem és hová tartok...

Kedvenc íróm Wilbur Smith, akitől életem legjobb könyvét olvastam, melynek címe A Folyók Istene. Csodálatosan mutatja be az egyiptomiak életét, a fáraók uralkodását, szinte meseszerűen, különös érzékkel fűzi össze a szavakat. Könyvei olvasása során varázslatos élményekben vehetek részt, képes vagyok együtt élni a szereplőkkel.

Festők közül Victor Vasarely művészete tetszik leginkább. Nem véletlen, hogy a festészet ennyire megragad, hiszen mostanában mandalákat festek, de emellett más képző- és iparművészeti ágakban is bontogatom szárnyaimat. Ezekről bővebben itt olvashattok.

Nagyon szeretem a természetet. A legpompásabb ruhákba öltözve, a legkülönfélébb módon mutatja meg magát nekünk. Alföldi lány vagyok, feküdtem a réten, virágok között a méhecskék virágporgyűjtését figyelve; a tiszta csillagos égbolt, és a szivárvány boltíve alatt is. Éreztem a hajnali vízpart illatát, megismertem hangjait és lakóit. Sokat csónakáztam és megtanultam kajakozni is. Apukám rendszeresen hódol horgászszenvedélyének, ezért már gyerekkoromban megszerettette velem ezt a vízparti hobbit.
Láttam, hogyan gyűlnek a felhők viharra készülve, és villámot a horizonton cikázni. A mennydörgésnél testemmel együtt remegett a Föld.
Az osztálykirándulások, a családi csavargások és drága jó Simi barátom vadászat iránti szerelme elvittek a hegyekbe is. Az erdő hatalmas, titokzatos és számomra egy kicsit félelmetes is. Volt szerencsém hallani a szarvasok bőgését, láttam őzikéket, vaddisznót, éreztem az avar finom, eső utáni illatát, miközben csicseregtek a madarak és itt-ott beszűrődött a napfény.
Anyukám vonalán élnek rokonok Pécsett, ahol is nagy gondot fordítanak a szőlőtermelésre. Kicsi koromban minden nyáron ellátogattunk a rokonokhoz, így betekintést nyertem a borászatba is. Bár antialkoholista lettem, de régi kedvenc borom a Tokaji Aszú 6 puttonyos volt.

Talán 15 éves lehettem, amikor először motoros újságot tartottam a kezemben. Elbűvöltek a bonyolult motor szerkezetek, az íves idomok, a hatalmas brutál kerekek. A sportmotorokat kedveltem meg, hamar kedvencem is lett, -és a mai napig ő maradt az első- a Honda CBR 900 RR. Mondhatni egyik legjobb barátom, Bosi volt az, aki nagy motoros lévén megmutatta nekem, milyen a száguldás érzése. Motoros találkozókra jártunk, ahol nagyon sok motorfajtával ismerkedtem meg. Kipróbáltam a cross-motorozást is, de csak mint utas. Hatalmas, élvezetes, adrenalin termelő élmény volt, végigsikítoztam az egészet. Ha egyszer majd lehetőségem nyílik rá, akkor szeretnék venni egy motort, de a Fireblade túl nagy lenne számomra, ezért a kistestvérét a CBR 600 RR-t választanám.

Mindig olyan helyekre keveredtem és olyan emberek vettek körül, akiknek az életében fontos szerepet tölt be az autó. Mivel érdekelnek a műszaki dolgok, kíváncsiságom csak hajtott, hogyan is működik és hogyan áll össze életünk lassan nélkülözhetetlenné váló eszköze, az autó. Kedvenc márkám a BMW, ezen belül is az M6-os.
Többnyire az ismeretterjesztő csatornákat nézem, mint Spektrum, NatGeo, Discovery, Animal Planet, Reality Tv. Nemrég a Spektrumon láttunk a párommal egy 3 órás filmet, melyben bemutatják, hogyan válnak valóra a BMW-s álmok, az ötlettől, a tervezésen át a gyártásig. Ha autót választanék, legszívesebben egy koromfekete 1-es BMW-t, piros bőr belsővel, matt, mart fém díszítéssel szeretnék, mert pici vagyok és a 6-os szériában elvesznék, ezen kívül erős lenne, hiszen keményen harap, ha ráteszed a gázra a lábad.
A párom gyerekkora óta szenvedélyesen rajong az autókért, ma már munkaeszközévé vált. Profi vezető, elvégzett egy autós újságíró iskolát is, minden hónapban több fajta autós újsággal érkezik haza, melyeket fürdés közben, órákon keresztül olvasgat. Sok dolgot tanított nekem az autózással kapcsolatban, vezetéstechnikai-, műszaki kérdésekben, a nagyvárosi közlekedésben is, pl. hogyan lehet a legnagyobb városi "dzsumbuj-ban" is felülemelkedni a különböző akadályokon.

14 évesen ismerkedtem meg a számítástechnikával. Az általános iskolában technika óra helyett lehetett számítástechnika órára járni. Azt vettem észre, hogy sokkal gyorsabban tanultam meg, mint a többiek.
16 éves koromban, az akkori barátomnak köszönhetően lehetőségem nyílt minden nap számítógép mellett lennem. Ekkor már sikerült szert tennünk egy jó, modemes internetre. Rengeteg új, érdekes dologgal ismerkedtem meg a hálózaton. Vállalkozásukba besegítve -olyan titkárnőféleségként- munkaeszközömmé vált a számítógép. A Megasztár előtt a TvNetwork Rt-nél, mint személyes ügyfélszolgálati munkatárs dolgoztam. Ez egy kábeltévé, Internet szolgáltató társaság, ahol naponta 8-10 órát ültem gép előtt. Fontosnak tartom az internetet, hiszen ha valaki okosan használja, valamilyen szintű tudásra tehet szert.
Még nem felsőfokon, de közép szinten tudom használni a számítógépet, több fajta programot ismerek és használok is. Ha leülök egy idegen gép elé, akkor már nem tudnék elveszni a rengetegben, sőt még egy-két könnyebb problémával is sikeresen megküzdenék.

A politikához csak annyit szólnék, hogy addig, amíg olyan emberek irányítják az országot, akik megszegik a saját maguk által alkotott törvényeket, addig ne várjuk, hogy helyes döntéseket hozzanak.
Egy nagyon egyszerű, de elviekben fontos példa:
Hoztak egy dohányzásról szóló törvényt. Az embereket felszólítják arra, hogy csak a táblával kijelölt helyeken dohányozzanak. Aki ezt a törvényt megszegi, arra súlyos pénzbüntetéssel sújtanak. Ennek ellenére a Parlamentből kitiltják a kamerákat csak azért, nehogy lefüleljék őket újra, amint a Parlament egész területén, a táblákat figyelmen kívül hagyva dohányoznak!
De ne felejtsük el azt sem, hogy általánosan véve, nekünk sosem elég jó az, ami van. Ez magától értetődő, hiszen különbözőek vagyunk, nem lehet mindenki ugyanazon a véleményen.
Szóval elég bonyolult projekt ez az országvezetés...